Tartalomjegyzék

Scherer Ferenc a németek gyulai letelepedéséről
A németek gyulai letelepedéséről szóló részek Scherer Ferenc Gyula város története (Stephaneum, 1938) c. könyvéből
 
Dr. Veress Endre az első gyulai német telepesekről
A Dr. Veress Endre szerkesztésében 1938-ban megjelent Gyula város oklevéltára 1318 – 1800 című könyvben az egyik dokumentumhoz fűzött megjegyzésében Veress összefoglalja német településtörténelemmel foglalkozó szakemberekkel folytatott levelezése eredményét az első gyulai német telepesek származásának helyéről.
 
Szabó Ferenc: Németek Gyulán és vidékén
A nyitott ajtók és Dürer – Dürer und die offenen Türen (Békéscsaba, Typografika, 2008.) c, könyvben megjelent tanulmány

Scherer Ferenc: A gyulai német családi nevek
A Békés c. hetilapban 1923-ban három részletben (a február 3-i,10-i és 17-i számokban) megjelent írás
 
Scherer Ferenc a németek letelepedése 200 éves évfordulójának 1924-es megünnepléséről
Részlet Scherer Ferenc Gyula város története (Stephaneum, 1938) c. könyvéből
 
A „Békésmegyei Hirlap“ a 200 éves jubileumról
A Békésmegyei Hirlap 1924. június hó 12-i számában olvasható összefoglaló a 200 éves jubileum eseményeiről:
 
A „Békés“ a 200 éves jubileumról
A Gyulán megjelenő Békés c. hetilap 1924. június 11-i számában megjelent beszámoló a németváros 200 éves jubileumi ünnepségéről

A „Békésmegyei Hirlap“ a 200 éves jubileumról

A „Békésmegyei Hirlap“ 1924. június hó 12-i számában az alábbi összefoglaló olvasható a 200 éves jubileum eseményeiről:

A Józsefváros 200 éves jubileuma

1724–1924

Pünkösd volt akkor is. A Haruckern uraság nagy szekereiből porosan, fáradtan, hosszú hetekig tartó utazás után testben összetörve, azonban lélekben felüdülve, szebb jövőben bizva szálltak ki a mai Józsefváros németajkú lakosainak ősei kétszáz esztendővel ezelőtt. – Utitarsolyukban az Isten félelmet, a hazaszeretetet és a tisztes munka megbecsülését hozták és ez a három fenséges, magasztos és szent érzés volt az, mely minden bajon, temérdek vészen, kibirhatatlannak látszó megpróbáltatásokon keresztül segitette őket, hogy testben, lélekben, földi javakban és lelki kincsekben megerősödve hálát adhassanak az Úrnak uj hazájuk feltalálásának 200 éves évfordulóján.

Kétszáz év után piros pünkösd napján ünneplőbe öltözött a Józsefváros derék polgársága és az ünnepnap reggelén az Isten házába vitte első útja, hogy hálát adhasson Teremtő Urának azokért a jókért, melyekkel 200 esztendő minden viharában és napsütésében elhalmozta. A Szt.-József templom tágas hajója szüknek bizonyult az ünneplő közönség befogadására. Brém Lőrinc v. püspöki helynök, prelátus-kanonok gyönyörű beszédben ismertette a nap jelentőségét. A hálaadó ünnepi szt.-mise után a templomkertben népgyűlés volt, melynek szónokai dr. Csepregi Imre eleki esperes-plébános, dr. Scherer Ferenc és Steib János német káplán voltak.

A felvonulás délután 2 órakor vette kezdetét. Festői régi viseletben vonultak fel harmonika hangjai mellett a sárga kendős fekete pruszlikos német leányok és asszonyok. A menet a Jókai Mór utcán át a Városháza elé vonult, hol az erkélyről dr. Csete József polgármester mondott lelkes beszédet hangoztatva, hogy a magyarság testvérként vesz részt a Józsefváros ünnepségén és testvéri szivvel viseltetett mindig is a Gyulán megtelepedett és uj hazát lelt német lakossággal szemben. – Történelmi visszapillantást vetett a multra, majd az Ég áldását kérte a jubiláló németvárosiakra.

A menet a városházától ezután a Népkertbe vonult, ahol kezdetét vette a nagyszabású népünnepély. Ember-ember hátán, sehol egy üres pad, csapongó jókedv, a népünnepélyek szokott harsogó lármája, csendes gyenge ostrom a pénztárcák irányában a sok különböző enni és innivalók, valamint szórakoztató huncutságokon keresztül. Az ügyesen megrendezett népünnepély úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben fényesen sikerült.

A szinkörben tartott müsoros előadásból a legteljesebb elismeréssel kell megemlékeznünk. Az előadást vasárnap és hétfőn egyformán telt ház előtt mutatták be és annak sikere oly nagy volt, hogy azt még kedden is meg kellett ismételni. A kellemes meglepetés mindent lenyügöző ereje vett erőt a nézőközönségen, miután mindenki egy a mükedvelők szinvonalán mozgó előadásra számitott és amit kapott az már alaposan meghaladta ezt az átlag mértéket.

Szemet-lelket gyönyörködtető jelenetek gyors egymásutánban peregtek le. Sehol egy észrevehető hézag, sima, gördülékeny előadásban zúgó tapsok között peregnek le az egyes számok. – A rezgő polkát meglepő precizitással adják le a leányok. Mesés hatást ért el Péczely Józsefnek ez alkalomra irt népszinmüve: A honfoglalás. A darab szereplői közül ki kell emelnünk E. Schriffert Erzsébetet, ki meglepő biztonsággal mozgott a szinpadon. Szikes Mártonnal lejtett táncát a közönség megismételte. De a dicséret hangján kell megemlékeznünk az összes szereplőkről.

14 pár táncolta a „Ländler”-t preciz batanulással, bájos, sikkes mozdulatokkal Somogyi Gyuláné okl. tánctanárnő szakavatott kezét dicsérve. Az estély fénypontja a „Nagyanyáink lakodalma” cimű életkép volt. A megjelent diszes publikum szinte elfeledte, hogy szinházban van és tényleg lakodalomban érezte magát. Itt is meglepő biztossággal, rutinnal dolgoztak a szereplők, kik közül ki kell emelnünk Kempf Mátyásnét, Wiszt Józsefnét, Prattinger Mátyásnét, Japport Józsefnét, id. Wittmann Frigyesnét és Molnár Józsefnét. Kitünőek voltak a férfiak is.

A legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk Steib János róm. kat. lelkészről, ki az egész ünnepségnek mozgató lelke és irányitója volt. Hónapok hosszú munkájának gyönyörű eredménye volt ez a hármas-est, melynek pálmája elsősorban az övé.

(j. j.)

A „Békés“ a 200 éves jubileumról

A Gyulán megjelenő „Békés“ c. hetilap 1924. junius 11-i számában így számolt be a németváros 200 éves jubileumi ünnepségéről:

A németváros ünnepe.

Pünkösd hétfőjén a gyulai németvárosi polgárok bensőségteljes ünnepséget tartottak letelepülésük 200 éves évfordulóján. Reggel 9 órakor a németvárosi rom. kat templomban szent mise volt, melyet fényes papi segédlettel Brém Lőrinc prelátus-kanonok végzett. A főpap az evangélium után a szószékre lépett s visszapillantást tett a történelmi múltra.

Emlékeztette hallgatóit báró Haruckern György Jánosra, aki őseiket Gyulára telepítette, hogy a törökpusztitás helyén kultúrát teremtsenek. Isten Gondviselése vezette őseiket ide s tartotta fenn őket. Ezért hálájuk legelső sorban Istené legyen, azután a magyar hazáé, melynek fiai testvéreknek fogadták őket. A főpap gondolata emelkedett formában, ihletett szóval s jó akaró szeretettől eltelve utat talált a hallgatók szivéhez.

A szentmise végeztével a népsokaság a templom nyugati oldalán levő kertbe vonult s ahol a zöld galyakkal diszitett emelvény előtt helyezkedett el. Az iskolások énekkara a „Hazádnak rendületlenül” éneklésével nyitotta meg a népgyülést.

Ezután Steib János gyulai német káplán lépett az emelvény előadó asztalához, s a megjelenteket magyarul üdvözölve, történelmi visszapillantást vetett a 200 év előtti Pünkösd hétfőre, midőn először imádták a nemzetek Atyját a német telepesek a lakóhelyükül kijelölt Körös-ágaktól szegélyezett szigeten. Majd bemutatta a népgyülés szónokait dr. Csepregi Imre eleki esperes-plébánost és dr. Scherer Ferencet, kik közül dr. Csepregi Imre német nyelven szólott az egybegyűltekhez. Előadta, hogy a keresztény Magyarország megalapítója Szent István király fiának irott intelmeiben kötelességévé tette trónörökösének, hogy a külföldről bevándorló iparosokat s a nép kultúráját emelő telepeseket vegye védelmébe, mert igy remélte a magyarság nyugati művelődésre való emelkedését. És védni kívánta az alkotmányt adó szent király a betelepülőket, mert mintegy prófétai lélekkel előre látta, hogy a magyarság nehéz harcokban meg fog fogyatkozni s nem tudja betölteni az ország területét. Szent István nyomdokain haladt a magyarság, midőn megbecsülte a német telepeseket, akik nem azzal az érzülettel foglalták el a nekik adott városrészt, mint az Amerikát járó németek, kik megvagyonosodva visszatérnek, mert azt nem tekintik hazájuknak. A magyarországi német telepesek „Hazá”-nak tekintették a magyar földet s egyről sem tudunk, aki vagyont szerezve, visszatért Németországba. Német szorgalommal, szóval, munkával, magyarul érző szivvel szolgálták a régi német települtek a Hazát, melyet szolgáljanak azok utódai is. Komoly, higgadt szavait élénk tapssal köszönte meg a közönség németül értő része.

Dr. Scherer Ferenc a telepítés történeti vonatkozásait fejtegette. Kutatásai szerint a gyulai első települők a báró Harucker György János hívására würzburgi püspökség és mainzi érsekség területéről jöttek 1724-ben, mig a későbbiek Bajorországból. Ezek hatása látszik a gyulai német dialektuson, mely a bajorhoz áll legközelebb.

A telepítésről szóló okmányok a Károlyi levéltárban vannak s reméli, hogy hozzáférve azokhoz, biztos adatok nyomán a németországi rokonokkal összeköttetést lehet találni.

Ez összeköttetés magyar szempontból azért fontos, mert sok megrögzött előítéletet oszlat szét a honi állapotainkról való tájékoztatás. Sok okulást nyújtó magyar beszédét élénk tetszéssel fogadta a hallgatóság.

Steib János káplán hálára buzdította a Józsefváros népét a magyarok iránt, mert azok szerezték e földet, azok védték, azok vére hullása termékenyítette meg földjeiket, melyekből sok helyütt régi felégetett falvak s templomok tégláit, honvédők csontjait hozza felszínre a mélyen művelő ekevas és ásó.

A népgyülés a Himnusz hangjai mellett ért véget.

Az ünneplés délután folytatódott. Német nemzeti viseletben vonultak fel a józsefvárosi temetőtől a városházáig, melynek erkélyéről dr. Csete József polgármester a betelepültek munkás szeretetét, takarékosságát, vallásosságát, mint az utódok részéről is követendő erényeket állította az ünneplők elé, kiket a régi Magyarország visszaszerzéséért folytatott munkára hivott fel.

Délután a Göndöcs kertben népünnepély, az esti órákban műkedvelői előadás volt, melyről anyagtorlódás miatt egyik legközelebbi számunkban fogunk beszámolni. Annyit azonban már most kedves kötelességünk megemlíteni, hogy a németvárosi polgárok történelmi és egyházi ünnepségének nagy sikere Steib János róm. kat. lelkész érdeme.

Dr. Veress Endre az első gyulai német telepesekről

Gyula Megyei Város 1938-ban két kötetben kiadta Scherer Ferenc „Gyula város története” című könyvét s ezzel egy időben, mintegy annak harmadik köteteként, ugyanolyan szép kötésben megjelentette Dr. Veress Endre szerkesztésében a „Gyula város oklevéltára 1318 – 1800” című könyvet. (Korabeli recenzió a Levéltári Közleményekben itt.) A kötet 789 gyulai vonatkozású oklevelet, oklevélkivonatot és regesztát tartalmaz (online elérhető itt). A 474–475. oldalon 745-ös szám alatt kerül említésre egy 1724-ben kelt, az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltárában (Kriegsarchiv) őrzött levél, melyben Harruckern udvari kamarai tanácsos az Udvari Kamarától útlevelet kér a Gyulára érkező német kivándorlók számára. A levélhez fűzött megjegyzésben Veress összefoglalja német településtörténelemmel foglalkozó szakemberekkel folytatott levelezése eredményét az első gyulai német telepesek származásának helyéről. Alább az oklevéltár eme részlete olvasható kiegészítve az elírásokra vonatkozó megjegyzéseinkkel.

 

745.
Wien, 1724 január elején.
Harruckern János Jakab[*] tanácsos az Udvari kamarának.

     Útlevelet kér a Németországból Gyulára érkező kivándorlók számára.

     Hof-Cammer Rath Harruckern langt an umb zwey oder drey Hof-Kriegs-Räthe-Pässe für die aus dem Römischen Reich auf seine Herrschaft Giula im Bekeser Comitat kommende Teutsche Familien.

(Kriegsarchiv. Wien. HKR Protokoll 563 fol. 51 No. 151.)

     Megjegyzés. A fenti iratban kívánt útlevelekkel az év közepén s a következő 1725-ik év elején érkeztek Gyulára az első német telepesek. Ezek eddigi tudásunk szerint Frankoniából (a Majnai Frankfurt környékéről) Arin helységből jöttek.[1] Miután ily nevű helységre semmiféle németországi térképen nem akadtam, német telepítéstörténelemmel foglalkozó szakemberhez folyamodtam s azt a felvilágosítást kaptam, hogy ilyen – nem is német hangzású – helység nincsen s az Arin név hibás olvasás vagy írás szüleménye. [2] Megtudtam azonban, hogy már 1723 őszén útrakeltek Gyula felé a Würzburg melletti Oberlenach[**] községből az első bevándorlók, úgy mint: Jörg Käss mit Frau und vier Kindern, sowie Hans Schimer (Schirner) mit einem Vermögen von 75 und 100 Gulden. Im Jahr darauf folgten aus den Nachbardörfern Zellingen, Unterleinach, Erlabrunn und Thüngersheim noch folgende Familien : Georg Harth, Hans Steinbach, Michael Walkh, Kaspar Engelbrecht, Hans Jörg Schmitt, Nikolaus Wirth, Jörg Freudenberger, Hans Herlein, Kilián Schmitt, Peter Müller, Anton Pfaff, Sebastian Hoffmann, Hans Behr, Jörg Hartmann, Fidelis Laucher, Philipp Hofmann und Hans Georg Salomon. [3] Ezeknél nincs ugyan odatéve, hogy Gyulára mentek, de hogy oda igyekeztek, bizonyítja, hogy e két évben más helyre nem történt Németországból való betelepítés, meg hogy öt nevet megtalálunk közülök a Scherer Ferenc tanár jegyzékében is. [4]
     A fentiekkel egyidejűleg a bambergi püspökséghez tartozó falvakból is jöttek Gyulára 1724 folyamán, még pedig: Balthes Eggenhöffer Schneider, Caspar Ross Schuster, Hans Lang Beck, Hans Hoffmann  Schuster,  Hans  Weinschenk  aus  dem  Orte  Lauf  im  Amte  Schlüsselau,  unfern  von
Höchstadt, sowie Hans Schaad und Georg Ehrbahr aus Saldendorf[***]. [5]
     Ez utóbbi név után etc. jelt találunk, ami arra mutat, hogy mások is követték ezeket az első kivándorlókat, kiknek számával Gyulán a katolikus elem rögtön túlsúlyra emelkedett a más vallású felekezetek fölött. [6]

[1] Grócz Béla adata, a Bekésmegyei Évkönyv XIII. köt. 176. l. Karácsonyi Jánosé, Békés vármegye története I. köt. 459. és II. köt. 155. l.
[2] A bambergi bajor államlevéltár 1935 március 18-i szíves közlése.
[3] Dr. Alfons Pfrenzinger würzburgi Studienrat 1935 április 7-i leveléből.
[4] Dr. Scherer Ferenc: A gyulai német családi nevek c. értekezésében; különlenyomat a «Békés» 1923-i 10–14. számaiból.
[5] A bambergi államlevéltár id. leveléből.
[6] Grócz Béla finom megállapítása az id. helyen.

[*] Elírás. A név helyesen Harruckern János György. A Harruckern családnak nem volt János Jakab nevű tagja. Az összefüggésekből egyértelmű, hogy Harruckern János György volt a levél írója. Nem világos, hogy hol történt az elírás, az oklevéltár nyomtatott változatában szerepel így.
[**] Elírás. A név helyesen: Oberleinach.
[***] Elírás. A név helyesen Saltendorf.