A „Békésmegyei Hirlap“ a 200 éves jubileumról

A „Békésmegyei Hirlap“ 1924. június hó 12-i számában az alábbi összefoglaló olvasható a 200 éves jubileum eseményeiről:

A Józsefváros 200 éves jubileuma

1724–1924

Pünkösd volt akkor is. A Haruckern uraság nagy szekereiből porosan, fáradtan, hosszú hetekig tartó utazás után testben összetörve, azonban lélekben felüdülve, szebb jövőben bizva szálltak ki a mai Józsefváros németajkú lakosainak ősei kétszáz esztendővel ezelőtt. – Utitarsolyukban az Isten félelmet, a hazaszeretetet és a tisztes munka megbecsülését hozták és ez a három fenséges, magasztos és szent érzés volt az, mely minden bajon, temérdek vészen, kibirhatatlannak látszó megpróbáltatásokon keresztül segitette őket, hogy testben, lélekben, földi javakban és lelki kincsekben megerősödve hálát adhassanak az Úrnak uj hazájuk feltalálásának 200 éves évfordulóján.

Kétszáz év után piros pünkösd napján ünneplőbe öltözött a Józsefváros derék polgársága és az ünnepnap reggelén az Isten házába vitte első útja, hogy hálát adhasson Teremtő Urának azokért a jókért, melyekkel 200 esztendő minden viharában és napsütésében elhalmozta. A Szt.-József templom tágas hajója szüknek bizonyult az ünneplő közönség befogadására. Brém Lőrinc v. püspöki helynök, prelátus-kanonok gyönyörű beszédben ismertette a nap jelentőségét. A hálaadó ünnepi szt.-mise után a templomkertben népgyűlés volt, melynek szónokai dr. Csepregi Imre eleki esperes-plébános, dr. Scherer Ferenc és Steib János német káplán voltak.

A felvonulás délután 2 órakor vette kezdetét. Festői régi viseletben vonultak fel harmonika hangjai mellett a sárga kendős fekete pruszlikos német leányok és asszonyok. A menet a Jókai Mór utcán át a Városháza elé vonult, hol az erkélyről dr. Csete József polgármester mondott lelkes beszédet hangoztatva, hogy a magyarság testvérként vesz részt a Józsefváros ünnepségén és testvéri szivvel viseltetett mindig is a Gyulán megtelepedett és uj hazát lelt német lakossággal szemben. – Történelmi visszapillantást vetett a multra, majd az Ég áldását kérte a jubiláló németvárosiakra.

A menet a városházától ezután a Népkertbe vonult, ahol kezdetét vette a nagyszabású népünnepély. Ember-ember hátán, sehol egy üres pad, csapongó jókedv, a népünnepélyek szokott harsogó lármája, csendes gyenge ostrom a pénztárcák irányában a sok különböző enni és innivalók, valamint szórakoztató huncutságokon keresztül. Az ügyesen megrendezett népünnepély úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben fényesen sikerült.

A szinkörben tartott müsoros előadásból a legteljesebb elismeréssel kell megemlékeznünk. Az előadást vasárnap és hétfőn egyformán telt ház előtt mutatták be és annak sikere oly nagy volt, hogy azt még kedden is meg kellett ismételni. A kellemes meglepetés mindent lenyügöző ereje vett erőt a nézőközönségen, miután mindenki egy a mükedvelők szinvonalán mozgó előadásra számitott és amit kapott az már alaposan meghaladta ezt az átlag mértéket.

Szemet-lelket gyönyörködtető jelenetek gyors egymásutánban peregtek le. Sehol egy észrevehető hézag, sima, gördülékeny előadásban zúgó tapsok között peregnek le az egyes számok. – A rezgő polkát meglepő precizitással adják le a leányok. Mesés hatást ért el Péczely Józsefnek ez alkalomra irt népszinmüve: A honfoglalás. A darab szereplői közül ki kell emelnünk E. Schriffert Erzsébetet, ki meglepő biztonsággal mozgott a szinpadon. Szikes Mártonnal lejtett táncát a közönség megismételte. De a dicséret hangján kell megemlékeznünk az összes szereplőkről.

14 pár táncolta a „Ländler”-t preciz batanulással, bájos, sikkes mozdulatokkal Somogyi Gyuláné okl. tánctanárnő szakavatott kezét dicsérve. Az estély fénypontja a „Nagyanyáink lakodalma” cimű életkép volt. A megjelent diszes publikum szinte elfeledte, hogy szinházban van és tényleg lakodalomban érezte magát. Itt is meglepő biztossággal, rutinnal dolgoztak a szereplők, kik közül ki kell emelnünk Kempf Mátyásnét, Wiszt Józsefnét, Prattinger Mátyásnét, Japport Józsefnét, id. Wittmann Frigyesnét és Molnár Józsefnét. Kitünőek voltak a férfiak is.

A legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk Steib János róm. kat. lelkészről, ki az egész ünnepségnek mozgató lelke és irányitója volt. Hónapok hosszú munkájának gyönyörű eredménye volt ez a hármas-est, melynek pálmája elsősorban az övé.

(j. j.)