SCHERER FERENC: A gyulai német családi nevek

A Békés c. hetilapban 1923-ban három részletben (a február 3-i,10-i és 17-i számokban) megjelent írás (eredeti helyesírással és központozással):

A gyulai német családi nevek.

– Váztat. –

Irta: dr. Scherer Ferenc.

I.

1724-1924. A nevek értelme.

1717-ben Temesvár elestével a Maros-Tisza szöge is felszabadult a török hódoltság alól s a lakatlan pusztaságokon a Hofkriegsrath nagyarányu telepítési akciót kezdett. Katonai szempontból megbízható birodalmi németeket hívott be, kiknek szorgalmas munkája csakhamar meglátszott a pusztaságon. Ezt a példát a szomszédos vidékek földesurai is követték. Igy 1724-ben Eleken Haruckern György Elsassból, Lotharingiából és Württembergből behívott németeket telepitett le s ugyanebben az évben települt a gyulai németváros is. Karácsonyi János, vármegyénk monografusa erről a következőket írja: „Ő hozatta le a gyulai kath. németeket is, állítólag Arin nevü, Majna-Frankfurt tájékán eső faluból” (I. 459.) Majd a II. kötet 155. lapon: „1723-ban Bécsben jelentkeztek nála némely sváb vagy frank származásu lakosok is. Ezeket természetesen örömmel fogadta s 1724. őszén, meg 1725. tavaszán csakugyan beköltöztette őket Gyulára s négy évre szabadalmat adott nekik.”

Körülbelül ennyi az, amit a gyulai németek betelepüléséről tudunk. A kétszáz esztendő viharaiban a gyulai németek elfelejtették őshazájuk emlékét, külön plébániájuk nem volt, a magyar plebánosok pedig nem vezették be az anyakönyvekbe az ujonnan jött németek születési helyét. Az utóbbi évtizedekben lassanként elfelejtették nyelvüket is, melyet már csak az öregek beszélnek. Veszendőbe megy nyelvük a nélkül, hogy valaki a gyulai német nyelvjárást feldolgozta volna, pedig a nyelvjárás alapján is meg lehetne állapítani körülbelül azt a területet, melyről a települők származtak. A nyelvjárás irodalmában a gyulai németekről csak a következő mondatot találtam: „Einen bayerisch-österreichischen Dialekt hört man z. B in den Städten Temesvár, Újvidék, Békés-Gyula, Esseg.” (H. Schmidt, Ung. Rundschau, 1914)

A régi német családi nevek azonban tulélték a kétszáz esztendő viharait, bár nem minden viszontagság nélkül. A gyulai plebánosok magyarok voltak, a német neveket legtöbbször hallomásból irták le s igy hibák csusztak be. A környező magyar lakosság hatása alatt a nevek szintén sok ferditésnek és csonkitásnak voltak kitéve. Ezek között vannak jámborabb hibák, pl. Bekker (Bäcker), de vannak olyanok is, melyek a régi német nevet egész valójából kiforgatták: Sal (Schall), Nájman (Neumann), Emhő (Ebenhöh), Alcser (Holscher), stb.

Ha a német családi neveket közelebbről vizsgáljuk, legtöbbje érthetetlennek látszik, mert mit jelentenek pl. a következő nevek: Bernd, Hack, Illich, Gróh, Mult, Schriffert, Szikes, Titz, Wiszt? Ezek a családi nevek mind jelentenek valamit és nem értelmetlen szavak, melyek csak a véletlen szeszélyének köszönhetik létüket. (Lásd: Heintze, Die Deutschen Familiennamen, Halle, 1922, V. kiadás.)

Hogyan tünhetett azonban el ennyire a nevek értelme és jelentése? Ennek sok oka van. Először is ezek a nevek igen régiek, eredetük visszanyulik egészen a népvándorlás korába. A népvándorlás után a germánok különböző törzsei a római birodalom tartományaiban telepedtek le, megváltoztak az állami viszonyok s a kereszténység megdöntötte a pogány istenek uralmát, de a nevek megmaradtak, sőt tovább virágoztak.

Először ezek a nevek csak személynevek voltak, melyek apáról fiura változtak. Mint tulajdon nevek, csak a középkor második felében szilárdultak meg, vagyis akkor váltak öröklődő családi névvé, mely mellett a család tagjai még külön személynevet használtak. Amikor a személynevek családi nevekké szilárdultak meg, csak kis mértékben tartottak lépést a nyelv folytonos továbbfejlődésével. Az idők viharai csak kevéssé érintették őket és igy a nevek ugy állanak itt, mint a lovagvárak romjai, elmult idők tanui. Sok régi szóforma, tőszó egészen elpusztult, de élnek még a nevekben, értelmük azonban kiveszett az emberek emlékezetéből.

Nemcsak a nevek kora és a régi időkből fennmaradt formája teszi a neveket érthetetlenné, hanem a tájszólások is. Amikor a nevek keletkeztek, még nem volt meg az irodalmi nyelv s még több tájszólás volt divatban. Természetesen a nevek mindenütt az illető tájszólás szerinti formában szilárdultak meg. Igy pl. az alnémetben igen jellemző a ke kicsinyitő képző, mig a felnémetben az el és z fordulnak elő: Dietschke, Dietel, Dietz.

Az idegen elemekkel való keveredés és a hallomás utján leirt neveknél keletkezett félreértések szintén nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a nevek igazi értelmét eltakarják.

Összefoglalva tehát az okokat, melyek a nevek értelmét homályossá, illetőleg értelmetlenné tették I. a nevek kora s ezzel kapcsolatban a nyelv fejlődése, 2, a nyelvjárások, 3 idegen elemekkel való keveredés, 4. félreértések és szándékos ferditések.

II.
A családi nevek keletkezésének története.

A korai századok egyszerű életviszonyai között egy személy megjelölésére egy név elegendő volt, de lassanként a helyzet megváltozott. A lakosság sürübb lett. A keresztes hadjáratok nagy változást idéztek elő a tulajdonban; idegenek telepedtek le idegenek mellé; megnövekedett az ipar ás kereskedelem; megszaporodtak a peres ügyek és okiratok. A városok kialakulásával előfordult, hogy egy városban sok azonos nevű személy lakott s igy a régi megnevezés nem volt elegendő. A sok Hermann és Heinrich között különbséget kellett tenni, az illetőket pontosabban kellett megjelölni. Ez a pontosabb megjelölés vagy az apa neve után történt, vagy a hivatal után, melyet viselt (pl. Vogt), esetleg külső testi tulajdonságai alapján (Roth), vagy lakóhelye szerint. Igy alakultak ki a családi nevek először a városokban, mely szokás csakhamar a vidékén is elterjedt.

Ha a német családi nevek eredetét vizsgáljuk, ugy három réteget különböztethetünk meg, melyek sokszor egymásba fonódtak: I. ősgermán, eredetileg pogány személynevek (Albrecht, Fridrich, Hermann, Siegfried stb.); II. a későbbi keresztény korból származó személynevek (Paul). Az ősgermán személynevek rovására a latin müveltség elterjedése és az egyház hatalmának növekedése mellett elkerülhetetlen volt az idegen eredetű nevek térfoglalása. A XII. századig azonban elenyésző csekély volt az egyházi, tehát héber és görög-latin eredetü nevek száma.

Mind a két réteget jellemzi, hogy eredetileg is egy személy megjelölésére szolgáló szavak voltak s még azután is használatban maradtak mint személynevek, mikor már családi nevekké kristályosodtak.

Ezekhez jön egy III. réteg: eleinte csak megkülönböztető hozzátételek a személynévhez, később önálló családnevek, pl, Bauer, Bäcker, Műller, Weber stb.

Ami az első csoport neveit illeti, ezek az idők folyamán sokszor nagy változásokon mentek keresztül: megkoptak, vagy összevonás következtében megrövidültek. Igy pl: Berinhard, Bernhard, Bernd.

Egy személyt (pl. Hermann) legjobban úgy lehetett a többitől megkülönböztetni, ha hozzátették apjának nevét: Hermann Sohn Arnolds. Később a Sohn elmaradt és vagy a gen. Arnolds, vagy a nom. Arnold, mint családnév szilárdult meg. Ilyformán számtalan családnév keletkezett. Pl. Dierrich, Fridrich, Herbert, Siegfried stb. Ezekből a nevekből a legélesebbén az összetett nevek válnak ki. A gyulai német családi nevekben is előfordulnak a következö összetételek:

-brecht (bert, barth, precht, pert „glänzend” (pl. Herbert);

-fried (fert, fer, fart, „Friede, Schutz”) pl. Siegfried;

-hart (art, ert, „stark, fest”) pl. Reinhart, Ehrhart;

-mann pl. Hermann ;

-rich (reich, „mächtig”) pl. Friedrich.

Megszámlálhatatlan azoknak a neveknek sokasága, melyek a teljes nevek röviditéséből, illetőleg kicsinyitéséből keletkeztek. A kicsinyitő végzet magja a felnémetben egy l betü, mely nálunk is a családi nevekben számos formában fordul elő:

-el (ez a legelterjedtebb) Bartel, Hagel, Offel stb.;

-le Eisele;

-lein Gerleín, Körnlein, Stäublein. Közép- és Délnémetországban még a z kicsinyitő végzet is gyakori. Igy lesz Dietríchből Dietze, Ditz, Titz. Az alnémetben uralkodó kicsinyitő végzetek (-ke, -ken stb) Gyulán nem fordulnak elő.

Közép- és Délnémetországban igen gyakoriak az -er végződésü nevek, melyek nálunk a nevek 40%-át teszik.

A II. réteg személynevei is igen erős változásokon mentek keresztül. Teljes alakjukban ritkán fordulnak élő, pl. Andreas, Enders, Endres (Endrész.) Sokszor az eredetre alig lehet ráismerni: Aegidius, Gilles, Gilg, Ilg, Ilig, Illich.

Az ősgermán és keresztény személynevekből alakult családi nevekhez csatlakozik (III.) egy egész sereg olyan név, amelyek sohasem voltak személynevek. Ezeknek a megjelöléseknek legnagyobb részét a foglalkozásból vették. A sok Konrád közül egyet ugy jelöltek meg közelebbről, hogy nevéhez tették a foglalkozást, melyet űzött (pl. Schmidt), vagy a hivatalt, melyet viselt (Schultz) A mesterségből vett családi nevek közül egyesek igen gyakoriak: Müller, Mayer, Schmidt, Schneider stb.

A történelemből tudjuk, hogy kiváló személyeknek, uralkodóknak már a Karolingok korában olyan nevet adtak, mely az illető testi vagy szellemi tulajdonságaival volt összefüggésben, igy pl. Karl der Dicke, Otto der Rote, Friedrich der Lange. Ez a szokás a kis emberek között is el volt terjedve. Késöbb a névelő elmaradt s a tulajdonságot jelölő szó családi névvé szilárdult. Ilyen családi nevek nálunk is szép számmal vannak: Braun, Gross, Lang, Roth stb.

A helynevekből kölcsönzött családi nevek igen régiek, a birtokos családok már korán birtokuk után nevezték magukat. Ezek között vannak olyanok, melyek csak általánosságban jelzik az illető család származási helyét (Baier), de vannak olyanok is, melyek egy bizonyos helynévből származnak. Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy ezeket a helyneveket a térképen mind megtaláljuk. Sok község eltűnt a föld színéről és viszont sok beolvadt nagyobb városokba.

A helynevekből kölcsönzött nevek közül könnyen felismerhetők az összetett nevek:

-bach (Auerbach, Uferbach);

-berg (Schobesberg);

-dorf (Heeresdorf);

-eck (Mühleck);

-stein (Franckenstein);

-thal (Blumenthal);

-wald (Steigerwald) stb.

Ezek az összetételek er végzettel is előfordulhatnak, miközben az Umlaut változhatik, igy pl.:

-bacher (Hinterbacher);

-berger (Strohmberger);

-burger (Lindenburger);

-haunser (-häuser: Oppenhauser, Oppenhäuser);

-hofer (Bruckenhofer);

-inger (Hetinger);

-städter (Reichenstädter);

-steiner (Marksteiner) stb.

Az alsó Rajna és alsó-szász vidékeken számos helynév -mann összetétellel fordul elő: Högelmann.

III.

A legrégibb gyulai családi nevek

Bár az első német telepesek már 1724-ben költöztek Gyulára, az első anyakönyvi feljegyzéseket csak 1729-ből találjuk, mert az előző évek feljegyzései elégtek. A születési anyakönyvben a nagy pestisjárvány kitöréséig, 1738-ig az alábbi német családokra akadunk: Becker, Enders. Franck, Hajlinger, Metz, Renner, Schäfer, Schneider, Szikes. A pestisben elhalálozottak között találjuk a következő neveket: Oppenhauser, Schöberl, Schobesberg, Schröder, Mütz, Koller, Heeresdorf. Amennyire tehát az anyakönyvekből megállapitható, ezek voltak az első német családok Gyulán.

A pestis 1738 és 1739-ben annyira megritkitotta a lakosságot, hogy ujabb betelepitések váltak szükségessé. Ez a telepités a negyvenes évek elején játszódhaton le, mert mig az 1740–1744. években a születési anyakönyvekben mindössze egy-két német nevet találunk, addig 1745-ben felszökik a nevek száma harmincra, 1746-ban pedig negyvenre. Ezekben az években költözött be a legtöbb ma is élő család, viszont igen sok név ezekből ma már csak női ágon van meg, vagy teljesen kihalt.

Ez volt a második nagy német telepités Gyulán, azonban egészen a XIX. század elejéig mindig érkeztek uj jövevények. 1770-ig a születési anyakönyvekben az alábbi neveket találjuk:

Ahm, Aloscher (helyesen Holscher), Apfel, Arpach, Auerbach, Bahr, Balling Bartel, Baudermann, Bauer, Becker, Behm, Bergstetter, Berndt, Bernhard, Berthal, Berthold, Beyer (és Peyer), Birkner, Blech, Blimler, Blumenthal, Brachmann, Brandner, Braun, Breyer, Bronner, Bruckenhofer, Bucher, Buchober, Büchler (és PichIer), Drollmann, Drosch, Dietrich, Durst, Ebert, Eckstein, Eisele, Enders, Engelhard, Ensel, Erbert, Erbeskorn, Erhart, Erl, Exner, Felix, Ferber, Fernereder, Fester, Finck, Fleisch, Frankenberger, Franck, Franckenstein, Frölich, Fröner, Fuhrmann, Geisler, Geist, Gerlein, Gessner, Goller, Götz, Graff, Grell, Grüner, Grinlberger, Grosch, Gross, Haack, Hahn, Haas, Hagel, Heilinger, Hart, Haltmann, Händler, Haus, Hauser, Helml, Helnig, Helbel, Heller, Hellig, Henckler, Hengle, Henglmann, Henninger, Herbert, Herrenspross, Heeresdort, Hermann, Herold, Herzog, Hettinger, Hetzler, Hiss, Hinterbacher, Hinterhuber, Hirsch, Hochleitner, Hoffmann, Hofner (Höfner), Honecker, Högelmann, Höllich, Huber, Illg (Illich), Inzinger, Jahbort, Jäger, Kauffer, Kaufmann, Kayser, Keller, Kempf, Königswenger, Kern, Kessler, Ketzenmacher, Klaus, Klinghammer, Klug, Knaiffel, Knopf, Kögel, Körnlein, Köster, Kram (Gramm), Kraus, Kramer, (Krämer), Kräuter, Krenn, Kroh, (Grob), Kropf, Krumann, Krummer, Krüger, Lang, Lőffler, Leist, Lindenburger, Lindeis, Ludvig, Lust, Manndorff, Mannsmann, Masburger, Mauritz, Mayer, Metz, Merks, Mesler, Mondwell, Morgenroth, Moser, Müller (Miller), Münnich, Mütz, Nahmer, Neumann, Nessel, Nirnberger, Offel, Oppenhauser, Orth, Paar, Paul, Paulich, Petz, Pennlein, Perger, Pettner (Pittner), Pfaff, Pflaum, Philippi, Pölzl, Prehoffer, Purgstaller, Raffer, Reinhard, Raport (Rapert), Rost, Rausch, Reichstätter, Reinitzer, Rein, Remele, Remler. Resbach, Reder, Renner, Ribera, Richert, Richter, Riegel, Riracker, Risser, Robat, Roth, Röder, Rudolph, Sachs, Seidler, Sammler, Scheffer, Seidel, Seitz, Semmel, Sigelbauer, Siegfried, Siedler, Schneider, Schober, Scholz, Sommer, Spardler, Spinner, Spitzer, Stapf, Stayer, Stäblein, Steigerwald, Stichelmayr, Stipler, Striffler, Sreit, Stromberger, Schall, Schettler, Schenner, Scheer, Scherer, Schetinger, Schinogel, Schmidt, Schnürer, Schobesberg, Schock, Schöberl, Schriffert, Schröder, Steger, Stollrader, Schuh, Schultz, Schüller, Schwalb, Schwartz, Schwartzenbach, Taubenmann, Till, Tillmann, Trollmann, Tutler, Uhl, Uferbach, Wagenhofer, Wagenpfahl, Wagner, Walder, Waltzer, Wasser, Warter, Wecht, Weis, Weismayer, Wentz, Wenzel, Werner, Weber, Wiegel, Wildmann, Willem, Wille, Willich, Willimann, Windinger, Wieners, Wintzinger, Wittmann, Wittenhauser, Wittwer, Wöltzer, Wüst, Ziericher.

IV.

A német családi nevek földrajzi elterjedése.

Miután a német családi nevek keletkezésének és fejlődésének történetét megvizsgáltuk, vessünk néhány pillantást a családi nevek földrajzi vonatkozásaira.

Az összefüggő német nyelvterületen két egymást keresztező vonalat huzhatunk: az észak-déli megjelöli a régebbi szláv befolyás határát, a nyugat-keleti pedig a felnémetet (délnémet) választja el az alnémettől (északnémet). Az előbbit kb. az Elbe, Saale és Böhmerwald vonala jelzi, melyet itt figyelmen kiviül hagyhatunk, mert a gyulai német családi nevekben szláv hatás nem észlelhető. A nyugat-keleti vonal kb. Bonn, Harz és a Niederlausitzon keresztül huzható.

Az alnémetet jellemző nyelvtani sajátságok, mint azt már többször emlitettük, a gyulai német családi nevekben nem fordulnak elő, ellenben minden jel arra mutat, hogy ezek a nevek a felnémet területről származnak. Az északnémet k helyett a délnémet l és z betűk játszanak döntő szerepet a kicsinyitett formák képzésében.

Mielőtt pontosabban kijelölnénk azt a területet, ahonnan valószinüleg őseink zöme Gyulára költözött, nézzük végig a felnémet terület egyes kisebb részeinek jellemző sajátságait. Koblenz és Trier vidékén a helynevek er végzetet kapnak, és különösen gyakoriak a következő összetételek: -bacher, -burger, -heimer, -inger, esetleg Umlauttal pl. Oppenhäuser. Nassau, Hessen, Thüringia területén a kicsinyített formák el re végződnek. A helynevek többnyire eredeti alakjukban er nélkül fordulnak elő. A Main folyótól délre Badenben a kicsinyitett formában a le vezet. A helynevek ismét er-re végződnek és sok az -inger, -berger, -bacher. Az Umlaut ingadozó: -hauser és -häuser, -hofer és -höfer. Württembergben hasonló viszonyok uralkodnak, mint Badenben. A Tauber folyótól a Bodeni tóig a helynevekben az er végzet uralkodik. Bajorországban gyakori a p, b helyett pl. Paier (Baier). A kicsinyitett formák l re végződnek, sok a -bichler, -hamer (-heimer), -huber és sok a ler végzet. Ugy itt, mint a többi délnémet területen ai, ay fordul elő ei helyett: Mayer (északnémet Meyer).

A gyulai családi nevekre különösen illik az, amit Koblenz és Trier vidékéről, továbbá Bajorországról mondottunk. Badent és Württemberget kikapcsolhatjuk, mert a le kicsinyítő végzet nálunk mindössze két névben fordul élő. Nassau, Hessen, Thüringia területe pedig sokkal elmosódottabb sajátságokat mutat, semhogy erről a területről valami biztosabbat állithatnánk.

Amit Koblenz és Trier vidékéről mondottunk, az mind illik a gyulai családi nevekre. Az Oppenhauser név szintén erre a területre utal. Miután ez a család egyike a legrégibb német családoknak Gyulán, arra kell következtetnünk, hogy talán az 1738. előtt betelepültek zöme erről a vidékről való.

A második nagy település nevei között igen sok bajor-osztrák eredetre vall: Nirnberger (helynév Wien mellett), Miller (Müller helyett), Paier (Baier), Purgstaller (Burgstaller), továbbá a sok ler végzet.

Valószinü azonban, hogy Németország más tájairól is jöttek bevándorlók. Igy pl. Scherer Antal, akinek 1745-ben Jakab fia született, átköltözött Elekre, ahol másodszor nősült s ez alkalommal az eleki plebános bejegyezte, hogy nevezett a mainzi egyházmegyében fekvő Königshoffból származik. Ez a Königshoff bizonyára azonos a Würzburgtól délnyugatra a Tauber folyó mellett fekvő Königshoffal.

Ez az egyetlen család, amelynek származási helye pontosan megállapitható. A Károlyi család levéltárában őrzött és jelenleg zár alatt álló Haruckern levéltár átkutatása mindenesetre nagyobb fényt vethetne erre a kérdésre.

V.

A ma is élő családi nevek magyarázata.

A római számok azt a réteget jelölik, melyből a név származik.

Alcser (az anyakönyvekben Aloscher. Oltscher, Allscher.) Helyesen Holscher, III. Holtzschuherből röviditve.

Bauer III (Der den Acker baut.)

Becker III. (Bekker, ritkán Bäcker)

Berndt Beran I. („Der Bär”) és hard („stark”) összetételéből Berinhard, Bernhard, összevonva Berndt.

Bayer (Payer), Baier, III. (der Baier.)

Birkmayer III. Birke és mayer összetétele.

Braun III. „braun.”

Breyer Brauer, III. „Bierbrauer”, Umlauttal Bräuer, elferditve Breyer

Eisele, a) Agisa I., „Schrecken”, Eising, Eisele. b) „Eis", Eisele.

Emhő Ebenhöh elferditése.

Endrész Andreas II. Andres, Endres.

Engelhard Angil, I. (latin angelus és hart összetétele, Angilhart, Engelhard.

Exner Ochsner, III. „Ochsenhirt.”

Finck (Fink), „der Fink.”

Freiberger III. helynévből.

Fröhner Frawas I. „vorwärts dringend”, ebből Frowinhar, Frohner, Frőhner.

Friedrich I. „Friede.”

Geist I.

Gerlein Gernas, I. „begierig” kicsinyitve

Gessner (Keszner, Geszmer), Gessner, III. „Zegenhirt” vagy Gis. I. „Speer”, Gisemar, Geismar, Gessmer.

Haack Hagan, I. „Einhegung, umhegter Ort, Haag, Haack.

Haász III. „Der Haas.”

Hajlinger Hailas. I. „das Heil”, Heilinger.

Herbert Harjas. I. „das _.Heer”, Hariberat, Herbert.

Hermann Harjas, I. „das Heer”, Harimann_, Hermann.

Hetzler Hadhus I. „Kampf”, kicsinyitő és becéző formája Hatz, Hetz, ebből Hetzler.

Hiss Heldis, I. „Kampf”, z-vel kicsinyítve Hizo, Hiss.

Hirsch III. „der Hirsch.”

Hoffmann Hofmann, III. einen Hof bewohnender Bauer.

Illich (Illg, Illik, Illyik) Aegidius, II. röviditve Agidi, a nép száján Gilles, Gilg, Ilg, ebből Ilig, Illich

Japport (Jahborth, Jaborth) ?

Kayser Kaiser III.

Kempf Kamp, I. „Kampf”, Kempf.

Kern I Gernas, I „begierig”, Gern, Kern vagy „Kern” III

Knaiffel helynév (hegység.)

Kottlechner Kothe, III. „geringeres Bauernhaus,” Kott- és lechner, mely végzet különösen Ausztriában gyakori.

Kranzler Kranz. III.

Kresz. ?

Krisch Christianus, II. „ein Christ”, Krisch.

Kroh (Groo), Grao, I. „grau”, Graman, Grohmann, Groh.

Leist III. a) helynév Pommeraniaban b) Leisten des Schuhmachers.

Lindenburger (Lindenberger), Linde III. és -berger összetétele.

Lindeis (Linteusen), Linde III. kicsinyitve Lindeis.

Ludvig, Hludas I. „Iaut. berühmt”. Chlodovich, Ludovieg, Ludvig.

Mandor f (helynév)

Marksteiner, Mark I. „Mark Grenze”.

Mauritz, Mauritzus, II. Mauritz, Moritz.

Mayer, Meier, III. „Aufseher, Verwalter”.

Metz (Mecz, Mez), Magan, I. „mögen”, Mag- tőből z-vel kicsinyitve Magizo, Maaz, Mähtz.

Merks, Mark I. gen alakban Markes, Merks.

Mult, Modhas I. „Mut. Zorn”, ebből Mult.

Müleck (Müllek), Ecke, III -eck, igen gyakori helynevekben.

Müller (Miller), III. mind a két formában előfordul.

Neumannt (Najman)

Oppenhauser, helynév, férfiágon már kihalt.

Pettner (Bettner, Pedner, Píttner), Büttner III, „Bötticher”, Büttner, elferdítve Pittner és Pettner.

Pfaff (Pfeff). III. Pfaffe „der Geistliche”.

Pflaum (Flaum) Pflaumbaum III.

Pillinger, Billa I. „Spaltende Waffe, Axt”, ebből Billing, Pilling, Pillinger.

Prattinger, helynév.

Reinhard (Rainhard, Rajnhard), Raginas I. „Rat”, Rag nhart, Reinhard.

Raport (Rapert), Redas I. „Rat”, Radobert, Rabort, Rabert.

Reinitzer (helynév ?).

Remele (Remelain), Hromas I. „Ruhm”, Hrom- tőből kicsinyitve Rommel, Rümmele, Rimele.

Riracker ?

Roth, III. nach ^,der Farbe des Haares.

Seidler, III. Pächter auf einem Sedelhofe, d. i. einem adligen Sitze, Seidel, Seidler, b) Seuthas I. „Weg”, Siedel, Seidler.

Siegelbauer (Cz gilbauer, Ziegelbauer) az előbbi Siedel a bajor nép nyelvén átalakul: Sigel, ebből Siegelbauer.

Schneider (Snájder), „Schneider.” III.

Sommer, III.

Spitzer, III.

Steigerwald, III, helynév (hegység).

Schall Scalco, I. Schalch, Schall, _»Knecht, Diener”.

Schardtenreiter.

Scher, III, „der Scherer” vagy Schar I. „Schneidende Waffe".

Scherer, III. „der Scherer” d, i. Barbier, auch Feldscher und Tuchscherer.

Schmidt, III. Schmid.

Schriffert (Schriffer). Schreiber, III. ? ebből ^-Schriever, Schrifer stb.

Schröder .(Schrödher), Schröter, III. „Schneider” vagy „der Fässer schrotet”.

Szikes Segu, I. „Gewalt” ebből Sieg, Sigge, Sicke, Sikkes.

Titz, Theudo, I. „Volk” Diet, z-vel kicsinyitve Dietze, Titz.

Uferbach, (helynév)

Ungar.

Wagenhofer, III. Wagen és -hofer.

Wengeter, Weingärtner, III.

Wentz, (Vencz). Vincens, II. összevonva Ventz.

Wentzel, előbbi kicsinyitve, vagy a szláv Wenzeslausból.

Werner, War-, Wer-. I. „warnen”.

Wittmann, (Vitmon) Widus, I. „Wald” W.diman, Wittmann

Wiest, (Wüst) III, „Wüst, leer”.